Get Adobe Flash player
HungarianMagyarRomanianRoEnglish (UK)

Adománygyűjtés

A leégett kommandói #iskola számára adományokat gyűjt a Kommandóért Egyesület:
RON: RO10BTRLRONCRT0288651301 
EUR: RO57BTRLEURCRT0288651301
HUF: RO70BTRLHUFCRT0288651301
Opra-Beni Bela iskolaigazató - +40 760 673 807

SZÉKELYFÖLD TIBETJE: KOMMANDÓ

Cigányfolklór Tábor

INFO

Numarul unic pentru
apeluri de urgenta este 112

 112

SZÉKELYFÖLD TIBETJE: KOMMANDÓ

Ha jól belegondolok, Székelyföldnek mindene megvan, akár a nagyvilágnak: tundrája a Mohos-tőzegláp, Szaharája a Rétyi-nyír, Fuji-hegye a Kis-Somlyó (mindkettő szent), északi sarka a zimankós Gyergyóalfalu, déli pólusa a fagyos Csíkszereda, sós tengere a Medve-tó, Grand Canyonja a Békási-szoros, tündérkertje Borszék, Tibetje Kommandó.

 A sok becenév évtizedek során rakódott rá ezekre a rendkívüli helyekre, puszta szeretetből. Tovább is sorolhatnám, de minek, amikor most csak Kommandó érdekel. Róla kell szólnom, habár nem tartozik a legkedvesebb helyeim közé, mert rendezetlen. Nem úgy, mint Látó Anna írónőnek, Kommandó szülöttének, akinek „hőse” csupán egy kis fekete pont a térképen, s mégis annyi embert elvarázsolt, olyan sokan megkedvelték, hogy híre-neve túljutott a Kárpát-medencén is.
Harminc év után ismét hívott a különös település, s én elindultam megnézni, mivé lett ez idő alatt.

A most 131 éves Kommandó története nem mindennapi. A turisták könnyű prédájának tűnő Háromszéki-havasok szívében rejtőzik 1000–1100 m magasságban, egy nagy, dombokkal koszorúzott fennsíkon,

… amely a megszólalásig hasonlít a Nemere-hegység alatt végigfolyó Veresvíz vagy a Lassúág lapos medencéihez. Zágon község tőszomszédjának, a tetszetős Papolcnak egyik külbirtokán létesült, a szép Laur-hegy (1268 m) nyugati lábánál. A kommandói felföldön a nagy Bászka-patak csak andantéban ballag, mintha erőt gyűjtene a pár kilométerrel alább következő szurdokhoz, ahol szakadatlan küzdelmet vív nagy ellenségével, a kemény kárpáti homokkővel. Ideje is, hogy egy kicsit csendesebben lépkedjen, hiszen a bölcsője fölött őrködő Zernye-havas (1603 m), Szélkapu (1534 m) és Basa asztalától (1647 m) már több mint 25 kilométert szaladt, hogy Kommandónál magába fogadhassa kisebb testvéreit, a Rozsdás, a Toplica és a Kupán (Halom) patakokat.

A település Orbán Balázs idejében még nem létezett, ezért A Székelyföld leírásában nincs is szó róla. A szálerdőktől övezett irtáson egyetlen kincstári ház állt, háromszögű homlokzatán a Grenzkommando felirattal, innen a későbbi falunév. Nem volt az bizony székely határőrtelepülés, mint ahogy egyes internetes blogokon hirdetik a mindent tudók, hanem csak egyszerű vámhely az Osztrák–Magyar Monarchia peremén. A XIX. század közepén csak néhány finánc és határőr unatkozott az ember által ritkán járt helyen, mert a csempészek sem estek a fejükre, és messze elkerülték a vámhelyet, jobban ismerve az ősrengeteg titkos útjait, mint a hatalom emberei. A monarchia a rendfenntartás ezen őskövületeit ottfelejtette a birodalom legkeletibb szegletében, és csak a trianoni békediktátum után tűntek el végképp Kommandóról.

De ekkor már rég nem voltak egyedül. Ott zsivajgott, nyüzsgött körülöttük, és dolgozott látástól vakulásig Horn Dávid felvidéki zsidó fakereskedő fűrészgyárának hirtelen megjelent, sokféle nációból összesereglett proletariátusa a szó legszorosabb értelmében. És ontotta az Erdélyi Erdőipari Részvénytársaság első és legnagyobb fűrésztelepe a roppant mennyiségű faanyagot Magyarország, Ausztria és Csehország felé.
Hol voltak már ekkor a régi tulajdonosok, a Mikes grófok, báró Szentkereszthy Béla és Zathureczky Gyula elegáns, úri vadászatai, mert medve, nemes szarvas és minden más kárpáti vad bőven termett a háborítatlan ősrengetegben.

Erd_ly_2011_160.jpg

A hegységnyi erdőség utolsó tulajdonosától, Zathureczky Gyulától Horn Dávid 1882-ben 15 000 (8850 ha) katasztrális hold erdőbirtokot vásárolt. Kézfogásuk új idők jöttét pecsételte meg Erdélyben, mert addig csak a Tátrában léteztek fűrészgyárak. Az örökmozgó vállalkozó idejében olyasmi épült Kovászna és Kommandó között, amit addig nem látott a világ errefelé. Csodájára jártak a hegyek közé felkígyózó kisvasútnak és az új mérnöki remekműnek, a kovásznai siklónak.

A Lux Emil által tervezett nagyszerű alkotás, a gravitációs siklóvasút 400 méternyi szintkülönbséget egyenlített ki minden egyes rönk- vagy deszkaszállítmány átrakásakor. Horn idejében szerelik fel a gyulafalvi József-gőzfűrészt (Pótsa József főispánról kapta nevét), és indul meg a Gábor-gőzfűrész a 7 km-rel fennebb levő gyártelepen, Kommandón (Apor Gábor alispánról elnevezve).

Gyulafalva, Kommmandó egyetlen szomszédja a Bászka- és a Györke-patak összefolyásánál 1889-ben létesült (Zathu-reczky Gyuláról elnevezve), és pár éven belül már villany-világítással rendelkezik, amikor még Brassóban csak gázlánggal világítják az utcákat. 1910 után Kommandó résztelepüléseként tartják számon, habár határaik soha nem érték el egymást. 1916-ban az Erdélyt minden oldalról egyszerre támadó román hadsereg miatt veszélyeztetett övezetnek nyilvánították, és több mint 700 lakóját kitelepítették. Trianon után a fűrészüzemet is leszerelték, így Gyulafalva teljesen elnéptelenedett. Ma még temetője helyét sem tudnánk, ha nem jelölné emlékkereszt. 1898-ban Horn Dávid eladósodik, és vagyonát kénytelen eladni a Groedel testvéreknek. Cégük a Bajor Fakereske-delmi Társaság, amely bekebelezi az Erdélyi Erdőipari Rt-t. Egyik vezetője Groedel Zadik, a másik Horn Móric, Horn Dávid unokaöccse, akit szó szerint a fateleppel együtt örökölt az új tulajdonos. Gátlástalan, minden hájjal megkent, kutyakomisz ember volt, aki vaskézzel vezette a telepet. Ebben az időben terjeszkedik a cég, megépítik a neruzsai (Năruja, Nehoiu település közelében, Bodzaforduló után) és Gór-havasi siklókat, ahová szintén keskeny vágányú vasútvonalak vezettek, összesen 78 km hosszúságban.

1932-ben Groedelék is eladósodtak, tulajdonuk a holland és svájci tőkével rendelkező Holding céghez vándorol. A gyártelep azonban tovább virágzik, és 1936-ban önálló községi rangot kap, leválva az anyaközségtől, Papolctól.

1940-ben a helység a bécsi döntés értelmében visszakerül Magyarországhoz, míg Gyulafalva továbbra is Románia része marad. A kettő között félúton húzódott az országhatár. 1945-ben megkezdődik az államosítás, és a kommandói fűrészüzem az elsők között kerül a kommunista hatalom kezébe, hogy aztán a rendszerváltás (1989) után semmivé váljék. Horn Dávid gyára órányi pontossággal 110 évig működött, 1889. október 17. de. 10 órától – 1999. október 17. de. 10 óráig. Mára a kisvasút és a híres sikló is teljesen tönkrement. Nagy kár! Kommandó közepén ott éktelenkednek a rendetlen gyárépületek, a sokfelé ágazó, földbe süppedt sínpárok, a raktárépületek, a rozsdásodó vasúti kocsik.

S ha a 60 kilométeres, hajdan romantikus vasút-vonal teljes helyreállítása és üzembe helyezése csak utópia, akkor is Kommandón az ország egyetlen faipari, szabadtéri múzeumát lehetne létrehozni az állomás kicsinosított hangáraiban, berendezve a régi gépekkel, munkaeszközökkel. Igaz, az évente megrendezett Kommandói Napok alkalmával igyekeznek feleleveníteni a kisvasút fénykorát. Ezen az első augusztusi hétvégén sétamozdony indul a Kommandó–Halom útvonal elején egy 7,5 km-es szakaszon. Lent, Kovásznán a nyári turistaszezonban, a Tündérvölgyben sétáltatja a turistákat az alsó 3 km-es szakaszon egy másik szerelvény.

 

 

Mi ez a település a mi Gyimesünkhöz képest? Hisz az már annyira kultúrtájjá vált, hogy akár az erdélyi turizmus Mekkájának is nevezhetnénk, annyi az ide zarándokoló turista, aki minden áron csángót és ezeréves határt akar látni. Nem nagy kunszt: vasút és aszfaltozott út vezet ide. De nem így Kommandó. Itt sokkal érintetlenebb a természet, és a körkörös erdőrengeteg is kiújult. Elszigeteltsége az ide vezető utak gyatra állapotának tudható be, habár az utóbbi években a kovásznai 20 kilométeres utat járhatóvá tették a kiskocsik számára is. Mi ezen döcögtünk fel, egy kis ráfigyeléssel. A Papolc felőli feljáró, a 17 kilométeres, gyönyörű, szerpentines út azonban igazi meglepetés volt. A kommandóiak biztatására ezt választottuk lemenő utunknak. Nem bántuk meg. A nyáron fejezték be a felújítását, remek makadámutat terítve a személygépkocsik kerekei alá.

Kommandó meggyötört arcára rányomta bélyegét a faipar. És a sebeket egyelőre még nem lehet eltüntetni, pedig a festői Laur-hegy oldalára egyre jobban kiülnek a tájba illő hétvégi házak, panziók. Régi, hosszú és lapos munkáslakásai nem tartoznak az építészeti remekművek közé. Így a kortárs építészeti stílus és a régi gyártelep stílustalansága nagyon szembetűnő és zavaró. Ezt Látó Anna így fogalmazta meg: „a természet nem fukarkodott fiatal erejével, de az ember műve elöregedett”. Valóban elöregedett és megkopott. De azért mégis van néhány olyan látnivaló, amire érdemes odafigyelni, mint: a Kincstári ház vagy Kiskastély (ép. 1890-ben), a Lichtenstein-ház (ép. 1922-ben), amit a helyiek Likistánnak neveznek. Ma ez a községháza. Az orvosi rendelő régen vadászkastély volt (ép. 1927-ben). A régi „nagy iroda” ma lakóház, de még áll a gyár épülete is.

Kommandó falumúzeumában állandó kiállítás várja közönségét a település történetével, valamint környékének természeti kincseivel, többek között a nagyon ritka menilites halpalák fosszilis leleteivel (oligocén kor, menilitpalák: opál, kalcedonkvarc és bitumen keveréke).

A Laur-hegy megszépíti Kommandót. A település koronája, melynek lábainál a zsidó temető öreg síremlékei tekinthetők meg, oldalában télen sípálya működik, és egyetlen ásványvíz forrása, az enyhén kénes gyógyvíz itt fakad, melynek csorgója a központi vendéglő mögött van.

A forrás vízminősége és hozama nem reménykeltő egy majdani gyógyfürdő megépítésére, ha Székelyföld számos jobb minőségű ásványvizéhez hasonlítjuk. Ivókúrára, az emésztőrendszer működésének segítésére viszont megfelelő. Nemrég a Laur-hegyen megjelent az első turistajelzés, amelyik a csúcsra visz. Kék csíkkal jelölve a sípályát követi.

Ha Kommandón nincs is sok látnivaló, annál többet kínál a körülötte tobzódó természet. Mert birodalmát fenséges nyugalommal, a jogos tulajdonost megillető szelíd erőszakkal mindent újból birtokába vett. Ma már a környező hegyeket újabb rengetegek takarják, hasonlóak, mint amelyek Horn Dávidot idecsalogatták. A Kis- és Nagy-Bászka szurdokvölgyeit végigjárni, a Háromszéki-havasok koronázatlan királyára, a Lakócára (1777 m) felkapaszkodni, vagy a falu körül lévő három tőzegláp, a Degettes, a Rozsdás és a Mohos ritka növényeit felkutatni, a Kecske-hegy oldalában lévő feltárást vallatni régi geológiai korok élőlényeiről, mind-mind izgalmas célok.

Akinek még ez sem elég, az részt vehet a Kommandói Cigányfolklór Tábor minden évben megrendezett rangos nemzetközi találkozóján (július 28. – augusztus 4.) vagy a Kommandói Falunapok fergeteges buliján, augusztus első hétvégéjén, ahol minden évben fél tonnás (500 kg) mennyiségben készítik a gombapaprikást, ami igazi Guiness-könyvbe illő teljesítmény.

Most még vajúdik Kommandó, de zsigereiben elindult a változás, amit jó volt látni annyi év után. Talán egyszer magaslati üdülőtelep lesz belőle, nap felé forduló szanatóriumokkal a pihenést, gyógyulást kereső emberek örömére, mert nem lehet, hogy a tiszta természet mindenhol beszennyeződjön a Földön. Kell egy-egy makulátlan zug, ahol nincs szemét, tiszták a vizek, és nincs mérgezett talaj, szmogtól szürke levegő. Ez illene Kommandóhoz, mert erre predesztinálta a természet.

Szerző: Zsigmond Enikő